Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tél van...

2008.02.26

Tél van...

 

Tél van, kint fagyos hideg.
Szívemben forróság, egész testem remeg.
Könnyes szem, ablakomon jégvirág.
Kitekintek, visszatekint egy zord világ.

Apró emlék, egy érzés, mely fűti testem.
Egy régi nap, amikor szerelembe estem.
Egy régi nap, gyönyörű éjszaka.
Évváltás, az ezredforduló hava.

Egy érzés, mely egy hete élt bennem.
Együtt voltunk, akkor is kettesben.
Ajándékok között, karácsony éjjelén.
Legszebb ajándék nekem Ő és neki én.

Csodálatos percek, csodálatos órák.
Vele élhettem át életem ezredfordulóját.
Hideg éjszaka, csillagos égbolt.
Gondolataim központja egész éjjel Ő volt.

Csodálatos éjjel, csodálatos hajnal.
Vele voltam este, éjjel és nappal.
Megkaptam mindent, amit ember kívánhat és kérhet.
Így éltem meg a két éjjelt, a boldog új évet.

Még néhány nap, örömmel teli esték.
A bánat, a szomorúság szívemet elkerülték.
S jött egy hír, szünet, a kapcsolat vége.
Nagy fájdalom, a gyötrelem szívemet elérte.

Tél van, kint fagyos hideg.
Olvad a jég, lassan jön a meleg.
Az emlék tovább él, örökre megmarad.
A szerelmem állandó, csak az idő halad.